A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM jelenlegi és frissen végzett hallgatóinak munkáiból készült válogatás

 

http://www.mke.hu/info/intermedia.php

 

Komfort zóna | MKE

 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem számos szálon kapcsolódik a 2013-as ARTplacc-hoz. A különböző médiumokban megnyilvánuló művészhallgatók – a köztéri szobor műfajától a helyspecifikus projektek bemutatásig – vesznek részt az ARTplacc-ra jellemző változatos kulturális összkép kialakításában.

 

Nincs ez másként a fesztivál videószekciója esetében sem, ahol négy, az elmúlt években végzett hallgató munkáival ismerkedhetnek meg a látogatók. Csüllög András és Fillér Máté az idén húsz éves Intermédia Tanszék frissen végzett hallgatói, Romhány Veronika és Zalavári András pedig festő szakon szereztek diplomát. A munkáikból készült válogatás az ismerőst, a biztos tudást, a sztereotípiát felülíró kontextusban, a „komfort zóna” közös fogalmi nevezője alatt kerül bemutatásra.

 

A komfort zónából való kilépés, elrugaszkodás a sémától, vagy adott esetben a kényelmes belehelyezkedés (Romhány) kritikus koncepciója alkotónként eltérő módon valósul meg.

 

Csüllög András „egy perces” videói kérészéletű köztéri beavatkozások dokumentációi. Csüllög a városi térbe és a fejünkben lévő kognitív térképbe egyaránt bebetonozott – olykor már az érdektelenségig vagy a felejtésig evidens – köztéri szobrok ál-elmozdításával operál. Akciósorozatában a hazai kilométerek origóját jelentő Nulla, vagy a hosszas társadalmi vitát generáló ’56-os emlékmű sem marad érintetlenül.

 

Fillér Máté videója ebben a megközelítésben támpontot és helyzetjelentést ad a művészszereppel kapcsolatos közgondolkodásról, a romantikus művészkép sztereotípiájának hosszan elnyúló levetkőzéséről. A kortárs kultúra szereplőivel készített interjúk a művészt a hétköznapi valóság részeként mutatják be. A videó teret ad a művészeti pálya kapcsán gyakran tabuként kezelt megélhetés vagy pályaelhagyás kérdéseinek is. Fillér a saját szerep értelmezésével kapcsolatos dilemmahelyzeteket animáció-betétekkel erősíti fel munkájában.

 

Romhány Veronika videóinstallációja épp az ellenkező oldalról ragadható meg. Az ismerős vizuális tapasztalatot – egy barackszín nappali az „átlagosan nélkülözhetetlen” dísztárgyakkal – csak diszkréten forgatja ki. Az alkotói szándék inkább a hétköznapi miliő reflektorfénybe állításában érhető tetten. A kiállítási szituációba szerkesztett barack nappali a videók csendesen groteszk történéseivel a csendélet és életkép műfaját használja fel egy mai szociokulturális jelenség értelmezéséhez.

 

Zalavári András videóiban a befogadói komfort, a stabil keretek konvenciójának felülírásával foglalkozik. Maga a síkfelület animálása azonban mindig túlmutat a puszta technikai bravúron. Jelentésképző, a képet szenzuálisan és koncepciójában meghatározó tényezővé érik. Az ARTplacc-on bemutatott darabok esetében a látvány lehetőséget teremt a mozgóképen végbemenő cselekvések (egyensúlyozás, a fa statikusságával való szembesülés) testtapasztalatával való azonosulásra, vagy egyúttal a komfort zónánkból való kibillenésre is.