A Várfok Galéria egy zárt művészkörrel dolgozik együtt, akik között a magyar kortárs művészet klasszikusain (pl. Nádler István, El Kazovszkij, Szirtes János) és fiatalabb alkotóin (pl. Herman Levente, Győrffy László) kívül neves külföldi művészek (pl. a világhírű Françoise Gilot vagy az osztrák Martin C. Herbst) és 2011-től fotográfusok (Korniss Péter, Misetics Mátyás) is tagjai.  A legfiatalabb generációt a Galérián belül a Spiritusz Szekció fogja össze.

Az idei ARTplaccon négy teljesen eltérő művészi világ találkozik a Várfok Galéria standján, valamint kültéren látható lesz Németh Marcell egyik legújabb szobra is.

A standon bemutatásra kerülő munkákat a játékos elemekben megbújó drámaiság, illetve kritikai hang köti össze. aatoth franyo élénk vörös, groteszk festményei; Herman Levente leheletfinom, oldott utcarészletei; Hollós Ádám rajzfilmfigurát rejtő és gyermekkori emlékeket idéző, súlyos bükkfatáblái valamint Jahoda Réka negédes erdei állatai látszólagos könnyedségük ellenére olyan komoly témákat járnak körül, mint például az egyén politikai rendszerek által korlátozott fizikai és szellemi szabadsága, korrupció, gyermekkori naiv hitek kényszerű elvesztése, lázadás.  Németh Marcell Cseppgyűrűk című munkája folytonos felületi erózióján keresztül az anyag metamorfózisának allegóriájaként értelmezhető.

aatoth franyo

aatoth franyo (1954, Nyíregyháza) az utóbbi időkben egyre nagyobb előszeretettel építi be a természet elemeit műveibe. A párizsi forgatagot mind inkább maga mögött hagyva, a festőt a thaiföldi dzsungelek világa ejtette rabul, ahol műtermet is épített magának – e környezetre való utalásként bizonyos képein egyértelmű jeleket találunk.

aatoth „kertjeiben” társadalmunk különböző szereplőivel találkozhatunk, olykor meglepő és váratlan, komikus szituációkba, olykor igen éles megfogalmazású, plasztikus történetekbe ágyazva. aatoth utánozhatatlan erejét a kifacsart helyzetek, a triviális fogalmak újszerű összekapcsolása révén létrehozott életszerű, mégis szürreális hangulatú jelenetek láthatóvá tétele adja. Mindezt általában „jól ismert” közegbe helyezi, hiszen vörösével, vastag, göröngyös ecsetkezelésével már korábban megbarátkozhatott a nemzetközi közönség. aatoth ugyanakkor egyes képeknél átvált bíborba, feketébe, élénkzöldbe, kizökkentve a már elkényelmesedett nézőt – ha ugyan ez lehetséges, hiszen festményeinek elemeit összekapcsolva, elménk szürke sejtjei kevéssé pihenhetnek a kirajzolódó összefüggések hálózatában. aatoth festményei ölthetnek akár óriási, akár aprócska méretet, „képregényszerű” kockáit tekinthetjük egyfajta általa létrehozott „játék-térként” – e játékosság olykor viszont csípős iróniába csap át.

 

 

Herman Levente

A természet Herman Levente (1976  Marosvásárhely) egész munkásságát áthatja. A természet-közeliség és az egyéni szimbolika gyönyörűen ötvöződik Fal című sorozatában. A Kínában már bemutatásra került 2009-es anyagban az űrből is kirajzolódó kínai Nagyfal egyfajta univerzális kerítésként, határként értelmezhető, mely utal a rabság érzetére. A fal motívumához hasonlóan a filozófia fogalmát is gyakran társítják Kínával, főként olyan elvek kapcsán, melyeket átjár a természet-közeliség gondolata. A kőfal szilárdsága és a párás levegőt lélegző, burjánzó növényzet közötti ellentét, csakúgy, mint a filozófia szellemi szabadsága és a politikailag keménykezűnek ismert Kína közötti paradoxon köszön vissza a Fal képein. Személyes vonatkozást a műveken a gyerekkori emlékek kapcsán fedezhetünk fel. A képeken kültéri jelenetek apróbb részei tűnnek fel, mely részletek Herman gyerekkori emlékeiből merítve elevenednek meg előttünk.

 

Hollós Ádám

Hollós Ádám (1984, Budapest) a Várfok Galéria egyik legfiatalabb művésze, 2011-ben diplomázott  a Képzőművészeti Egyetem festő szakán.

Hollós Ádám ízig-vérig festő, képeit jellegzetes anyaghasználat és felületkezelés teszi igazán meghatározóvá. Az Új Lipcsei Iskola bravúros technikai tudását és figuralitását idéző festményeken felületi játékok teljes orgiája tartja fogva a néző szemét. A hol oldottabb, hol súlyosabb felületeket vaskos bükkfa tábla tartja össze. Mindezeknek köszönhetően legyen bármekkora méretű is a festmény, az ábrázolás monumentálisnak, heroikusnak hat. Hollós Ádámnak pontosan ez a célja, a városi élet hétköznapjaiból kiragadott és átértelmezett pillanatképekben koncentráltan fogalmaz meg egy kérdést a néző felé, hívja fel a figyelmet egy látszólag bagatellnek tűnő dologra vagy kérdőjelez meg társadalmi normákat.

Hollós Ádám analizál, szétbont, majd gondosan mindent újra összerak, de már egy egészen másfajta minőségben. Az absztrakt, lendületes gesztusokkal és aprólékos műgonddal létrehozott nonfiguratív részletek figuratív kompozíciókká állnak össze.

 

 

Jahoda Réka

Jahoda Réka (1985, Kazincbarcika) Várfok Galéria egyik legfiatalabb művésze, aki általában sorozatokat készít, sokoldalúságát bizonyítva festmény- fotó-, light box-, avagy multimédiás szériákat is. Képei festőiségük mellett mindig egyfajta elidegenítő gesztust, momentumot hordoznak, ettől bizonytalanná válik jelentésük és talány lengi körül őket. A látszólagos idill mögött, melyet elsőre gyakorta a finom vagy „vidám” színek generálnak, megbújik valami baljóslatú, bizarr vagy oda nem illő momentum, tágítva a kép elsődleges jelentését.

A Jó lesz nekünk c. munka esetében is a kiindulási alapot maguk a főszereplők, a giccset elemi szinten magukon viselő porcelán nyulak adják. A cím és az ingával felvett pozíciójuk megtöri a két alak csillogó mázát és számos fogalmat, mint az egymásrautaltság, válaszút, bizonytalanság, összetartás, kiszolgáltatottság idéz a nézőben.

A Revans-Lázadás sorozat szereplői növényevő állatok, akik más növényevőket támadnak meg, falnak fel. Megjelenik itt egyrészt az önpusztítás, mely nem csak az egyén önmaga elleni cselekedeteire vonatkozik, hanem a külvilágra, ugyanazon társadalmi-, szellemi közeg elleni merényletre is. Valamint egy további sík: az agresszióba forduló elzárkózás, az az ösztönös pusztítás, amivel a nyugalmat akarjuk kierőszakolni.